A magokkal a távol lévő kedvesünknek is üzenhetünk: a szeretett személy irányába fordulva gondoljuk el, milyen kedves szavakat mondanánk neki, majd fújjunk rá a gömbre. Ha pedig azt is tudni szeretnénk, hogy akinek ezt az üzenetet küldjük, még nem feledkezett-e meg rólunk, akkor fújjunk rá még egyszer, és ha marad mag a száron, akkor az illető továbbra is szeret minket. A modern hagyományokban hasonló módszerrel kívánságok teljesülését próbálják elérni az emberek.
A gyermekláncfűvel való jóslás egy földhöz ragadtabb formája a növény virágának és termésének a viselkedéséből következtet az időjárásra. Így, ha reggel 8-ra teljesen kinyílnak a virágai, akkor szép napra számíthatunk, míg ha 9 órára sem teszik ezt meg, akkor célszerű esernyőt vinnünk magunkkal. A virágok, mint már talán sejthető, eső közeledtével összezárulnak, míg a néphit szerint szintén ezt jelzi, ha a maggömb "szőrei" összeragadtak, vagy ha szélcsend esetén is elszállnak.
A növény vízhajtó hatású, aminek hála Európa nagy részében ágyba vizelést okozó növényként ismert. A gyerekeket igyekeztek óvni tőle, hiszen elvileg az érintése, a magjainak lefújása, vagy az ágyba tevése is ágybavizelést idéz elő. Míg Anglia egyes helyein pedig ezen hit fordítottja létezett: azon gyerekek, akik a virágait megkapják, egy évig nem vizelnek be.
Amulettként is szolgálhattak az első virágai. Aki pl. meglelte az első hármat belőle, az egész éven jó egészségnek örvendhetett. Továbbá a kertünkben legelőször kinyíló szála elrakva gazdag termést biztosít. Aki pedig a jövőbelijéről szeretne álmodni, az egy levelét tegye a párnája alá éjszakára.
Az ír néphitben Brigidhez, illetve Szent Brigittához kapcsolják, míg Skóciában Bride növényének számít, tejet adó mivolta révén. A 19. században élt Gubernatis Helioshoz és a Naphoz kapcsolta. A 17. századi John Evelyn pedig salátákról szóló könyvében (mely egyébként az első ilyen írás volt) azt említi meg róla, hogy Hekaté a vele készült étellel kínálja Theseust. Ebből, kissé szabadosan kikövetkeztette Scott Cunningham, hogy ez a növény szent az istennőnek, amit aztán sok más mai mágiagyakorló átvett. Míg a gyermekláncfű ételként való fogyasztása valóban több évezredes hagyománnyal rendelkezik, ám Hekatét és ezt a növényt az ókori források nem említik együtt.
A modern mágikus gyakorlatban azt tartják róla, hogy a gyökerének a főzete növeli a pszichikus erőinket, míg ugyanez, gőzölögve az ágyunk mellé téve vonzza a szellemeket. A ház északnyugati sarkában elásva pedig kedvező szeleket hoz.
Egy szintén nem túl régi legenda szerint pedig, a gyermekláncfű a tündérekből lett. Réges-régen ugyanis, a föld tele volt elfekkel, gnómokkal és tündérekkel. Ám az emberek számára ezen lények láthatatlanok voltak, így folyton rájuk tapostak. Ezt megelégelve, az elfek a sziklák mögé bújtak, a gnómok a föld mélyére menekültek, ám pár, a napfényt szerető tündér sárga ruhát öltött, és a föld színen maradt. Belőlük lett a gyermekláncfű.
Források:
Vivian A. Rich: Cursing the Basil: And Other Folklore of the Garden
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure