A mezei szil az elfeledett gyógynövények közé tartozik, annak ellenére, hogy Dioszkuridész a De materia medicában, vagyis az első európai gyógyfüves könyvben említést tesz róla. A népi gyógyászat napjainkban is alkalmazza a bőr és a nyálkahártya egyes panaszainak kezelésére.

Jellemzők: A mezei szil a szilfafélék családjába tartozó lombhullató fa, kb. 30 m magasra nő. Szürkésbarna kérgét hosszú barázdák tagolják, aszimmetrikus levelei jellegzetesen fogazottak. Jelentéktelen virágai a lombkorona felső részén apró fürtöket alkotnak. Illatmentes kérge rágás közben nyálkás, keserű ízűvé válik.

Sebgyógyításra, hasmenés és aranyér ellen.

Előfordulás

A mezei szil Skandinávia kivételével egész Európában előfordul, továbbá Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában. Elsősorban a folyópartok és ártéri erdők agyagos, humuszos, nyirkos talaját kedveli. Parkokba ugyancsak előszeretettel ültetik.

Gyógyászati alapanyag

Gyógyászati célokra az egy- és kétéves ágak, valamint a fatörzs sima kérgét használják fel, amelyet tavasszal, amikor a legkönnyebb, késsel hántanak le. Szárítás előtt a kérget 10 cm hosszú csíkokra darabolják.

HATÓANYAGOK

A mezei szil kérge csersavat és keserű anyagokat tartalmaz, de gyógyászati szempontból a benne lévő növényi nyálka szintén fontos. A kéregben mindezeken kívül gyanta is található.

ALKALMAZÁS

A szilfakérget kizárólag a népi gyógyászatban alkalmazzák. A belőle készült főzet magas csersavtartalmánál fogva sebgyógyításra és az aranyér külsőleges kezelésére szolgál. A növényi nyálka megnyugtatja a gyulladt nyálkahártyát. A főzet öblögetőként alkalmazva csillapítja a szájüreg és a torok gyulladását, belsőleg pedig enyhülést nyújt a gyomor és a bélrendszer nyálkahártyájának gyulladása, valamint hasmenés esetén. A népi gyógyászatban mindezek mellett hajnövesztő szerként is ismerik.

FELHASZNÁLÁSA

Forrázat - Egy bögrébe 2 kávéskanál felaprított szilfakérget szórunk, hideg vízzel felöntjük. Lassan melegítve felforraljuk, majd 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Hasmenés és bélgyulladás esetén naponta kétszer egy csésze forrázatot igyunk.

Főzet - 10 g felaprított szilfakérget 1 dl vízben kis lángon felforralunk. 5-10 percig főzzük, majd leszűrjük. A szájüreg és a torok gyulladása esetén öblögetésre alkalmazzuk.
Sebtisztításra, átmosásra, fürdővíz és borogatás készítéséhez szintén felhasználható.

Bőrápoló olaj - 10 g szárított szilfakérget egy üvegpohárban felöntünk 1 dl mandulaolajjal, majd 1 órára forró vízfürdőbe állítjuk. A kérget ezután eltávolítjuk, és a még forró olajat átszűrjük. Ha kihűlt, sötét színű, csavaros üvegpalackba töltve  hűvös helyre tesszük. Az érintett bőrfelületet naponta többször bekenjük vele. Hatásos aranyér és kiütések ellen is.

Homeopátia - Az Ulmus minor nevű homeopátiás készítményt reumatikus panaszok és kiütéses bőr kezelésére alkalmazzák.