Rumex acetosa
A HIDEG SÓSKA LEVES A LEGJOBB NYÁRI LEVES.
A sóska mezőkön és réteken vadon előforduló, Európában és Ázsiában elterjedt növény. Két faja a legismertebb, ezek a mezei sóska (Rumex acetosa) és a juh-sóska (Rumex acetosella). Az ókortól fogva zöldségként ismert, salátákhoz és levesekhez használják fel. Jellegzetes salátazöldség még a francia vagy római sóska (Rumex scutatus), melyet helyenként termesztenek is. A sóska levele savanykás ízű, esetenként kissé kesernyés jegyekkel. Betakarítását tavasszal végzik.A sóska jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint, csersavakat, cukrokat és ásványi összetevőket. Mivel nagy mennyiségű sóskasav található benne, húgyhólyag- vagy vesebetegségben szenvedők nem fogyaszthatják. A természetgyógyászat étvágygerjesztőként alkalmazza, valamint vértisztító szerként - a puha, zsenge leveleket javasolja nyersen megenni vagy teának elkészíteni. A belsőleg és külsőleg is felhasználható forrázat elősegíti az akne gyógyulását.
TALAJ/ TERMESZTÉS
A sóska a napos és félárnyékos helyeket kedveli. Leggyakrabban nedves savas talajon nő. A vadon előforduló növény elérheti a 30 cm-es magasságot.
A zsenge leveleket (IV-V-VI-VII-VIII-IX) tavasztól őszig takarítják be. A sóska az ókor óta ismert, bár termesztését mára kiszorították más zöld félék. Régebben a konyhakertek kedvelt zöldsége volt, gyakran savanyított formában is fogyasztották. Faluhelyen kitűnő kiegészítője volt a napi étrendnek, különösen a tavaszi időszakban. Rendkívül népszerű eledel volt a sóskaleves.
Jellemzők: Évelő lágy szárú növény, a keserűfűfélék családjába tartozik. Erős karógyökere van, egyenes, alul pirosra színeződő szára, levelei hosszúkásak. Jelentéktelen virágai májustól júliusig nyílnak.
GONDOZÁS - A sóska a termőtalajt tekintve nem különösebben igényes, de a nedves, tápanyagokban gazdag talajon nagyobb leveleket hoz. A virághajtások rendszeres eltávolításával megelőzhető, hogy levelei kemény rostúak legyenek és keserűvé váljanak. A konyhakertben leburjánzó sóskát a legegyszerűbb kikapálással ritkítani; a pázsiton elég, ha gyakran levágjuk.
BEGYŰJTÉS ÉS FELDOLGOZÁS - A leveleket már a vetést követően 8-10 héttel le lehet szedni. Csak a külső (lomb) leveleket szabad letépni; a fiatal, ún. szívleveleket nem, különben a növény nem lesz képes regenerálódni. A sóskát szárítással nem lehet tartósítani. A frissen szedett leveleket műanyag zacskóba téve rövid ideig tárolhatjuk hűtőszekrénybe vagy fagyasztóban. Lehetőség szerint zsenge leveleket válasszunk, mert ezek valamivel kevesebb savat tartalmaznak, és az ízük is enyhébb.
FELHASZNÁLÁS - A felaprított sóskát más zöldségfélékkel együtt vagy erőlevesben megfőzzük, tejföllel behabarjuk, keményre főtt tojást adunk hozzá, így máris ízletes sóskalevest kapunk. Az apróra összevágott nyers sóskát felhasználhatjuk saláták, hideg levesek készítéséhez vagy túró ízesítéséhez, főzve pedig sültek vagy hal mellé tálalhatjuk. A húst megpuhítja a sóskasav, ha sütés előtt betakarjuk sóskalevelekkel. A sóskatea vagy a salátához hozzáadott sóska vértisztító és étvágygerjesztő hatású.
HOGYAN TERMESSZÜK?
A sóskamag közvetlenül a talajba vethető, általában áprilisban vagy augusztusban. Ha a sóska számára kiválasztott hely még foglalat, a magokat palántázó cserépbe vethetjük. A kertészeti szaküzletek kínálatában a sóskamag mellett időnként találunk előnevelt sóskapalántákat is. Az évelő lágyszárúakat 3-4 évente új növényekre kell cserélni. Annak érdekében, hogy csak zsenge leveleket kapjunk, a vetést évente meg kell ismételni. Mezei sóskán kívül ugyancsak termeszthetünk hasonló ízű és gyógyhatású kerti sóskát (Rumex hortensis), lósóskát (Rumex patientia) és római vagy francia sóskát (Rumex xsutatus) is. A fiatal növényeket érdemes időnként komposzttal táplálni.
VETÉS
1. Mélyen ássuk fel a talajt (a hosszú karógyökereknek van rá szükségük), és szórjuk meg komposzttal. Jelöljünk ki sorokat egymástól legalább 25 cm távolságban, bár a vetéshez általában egy sor is elegendő.
2. A vetőmagot ezután szórjuk a barázdába, és kissé nyomkodjuk bele a talajba.
3. Csírázás és növekedés közben gondoskodjunk a talaj egyenletes nedvesség-utánpótlásáról.
4. Amikor a fiatal növények elérik az 5 cm-es magasságot, ritkítsuk meg őket úgy, hogy a köztük lévő távolság minden sorban 15-20 cm legyen.
SZAPORÍTÁS - A sóska rendkívül egyszerűen szaporítható gyökérosztással. Óvatosan emeljük ki a földből az egész növényt, és a gyökerét tegyük vízzel teli edénybe 2 órára. Ezután lapáttal vagy éles késsel vágjuk fel a gyökeret több részre. Az egyes gyökérdarabokat az előkészített termőföldbe, megfelelő távolságban egymástól ismét elültethetjük.
ÉRDEMES TUDNI! - Ha a kérődző állatok nagyobb mennyiségben fogyasztanak mezei sóskát vagy juhsóskát, hányás és hasmenés léphet fel náluk, ezért a legelőkön nem szabad sóskát termeszteni.
