Eboldal, galga. 

Az orvosi kecskerutát már az ókorban is ismerték és alkalmazták - elsősorban tejkiválasztást serkentő, vizelethajtó és izzasztó hatásáért tartották nagy becsben (száríitott virágát a kecskék tejelésének javítására használták az ókori Görögországban). Napjainkban vizsgálják vércukorszint-csökkentő képességét, ami a cukorbetegség gyógyításában játszhat lényeges szerepet.

Jellemzők: Az orvosi kecskeruta a pillangósvirágúak családjába tartozó évelő növény. Magassága az 1 métert is meghaladkhatja. Fehér vagy halványlila virágai hosszú nyelű virágfürtöket alkotnak, hüvelytermése van. Lándzsás levélkékből felépülő levelei páratlanul szárnyaltak.

Előfordulás - Az orvosi kecskeruta vadon nő Észak-Afrika és Kis-Ázsia területén, valamint Dél-Európában és Közép-Európa déli régióiban. Nyirkos talajon fordul elő, legfeljebb 1000 méter tengerszint feletti magasságon.



Gyógyászati alapanyag - Gyógyászati célokra az egész növényt felhasználják, kivéve a fásodott részeket.

HATÓANYAGOK

Az orvosi kecskeruta minden része tartalmaz guanidinvegyületeket, például galegint - ennek a hatóanyagnak tulajdoníthatóan vércukorszint-csökkentő a növény. A legújabb kutatási eredmények szerint a kecskerutában felgyülemlő krómsók szintén hozzájárulhatnak a cukorbetegség tüneteinek enyhítéséhez. A növény mindemellett csersavban és szaponinokban gazdag, virága pedig flavonoidokat tartalmaz.

ALKALMAZÁS

Az orvosi kecskerutát kizárólag a népi gyógyászatban alkalamazzák, a tejkiválasztás serkentésére például különösen gyakran. Glükózszintcsökkentő hatása révén alkalams lehet enyhe vércukorszint-emelkedés kezelésére, legfőképp akkor, ha a panaszok az időskorhoz köthetők. NMérsékelt vizelethajtó hatása is van. Fürdőadalékként használva frissítőleg hat a fáradt lábakra. Figyelem: A növényt tilos hosszabb időn keresztül, megszakítás nélkül alkalmazni. A lehetsége mellékhatásokat mindig figyelembe véve, óvatosan adagoljuk!