A fejlődésben levő növényben, így természetesen a gyökerekben és gyöktörzsekben is, még az 1-2 évben kevés a hatóanyag és csak általában a harmadik évben érdemes gyűjtésüket, kitermelésüket megkezdeni, amikor már a hatóanyag felraktározódott bennük. Vékony gyökeret kitermelni nem is gazdaságos és így a vékony, 1-2 éves gyökeret, ha már a vastagabb gyökérrel ki is ástuk, dugdossuk vissza a földbe a jövő kitermelés érdekében.

A gyökerek, gyöktörzsek kitermelése a talajviszonyok figyelembevételével, sohasem kézzel, hanem kisebb-nagyobb ásóval történjék. A kiásott gyökeret, gyöktörzset vízzel vagy arra alkalmas kefével a földmaradványoktól megtisztítjuk.

A saponin és nyálkát tartalmazó gyökereket (ziliz, szappangyökér) nem szabad vízzel megtisztítani. A megtisztított nyers árut 10-15 centiméternyi, vagy nagyobb darabokra vagdaljuk (liquiritai), az ujjnyi vastagnál erősebbeket 2-4 rét hasítjuk (althea) vagy különleges módon felaprítjuk (saponaria) és ezután szárítjuk. a gyökereket, gyöktörzseket nyers állapotban általában nem ajánlatos meghámozni, mert a hámsejtekben is van hatóanyag. Csak határozott kívánságra történhet a lehámozás, de akkor se hámozzuk le a gyökér kérgét, csak tompa késsel kaparjuk le a hámréteget.

A megtisztogatás után az árut napon vagy meleg időjárásban szellős padláson, vékonyan kiteregetve szárítjuk. Nedves, esős időjáráskor mesterséges szárítást kell végezni, mert a nedvdús gyökerek, gyöktörzsek könnyen penészednek. A kiteregetett drogot gyakran kell megforgatni, mert csak akkor készült el, amikor csontszárazzá lett és törékennyé vált.

A mérges gyökerek és gyöktörzsek az általános szabályok figyelembevételével, kellő óvatossággal szárítandók.

A kész árut zsákoljuk, szellős, száraz helyen, jelzőtáblácskákkal és mérlegelési adatok feltüntetésével tartjuk el.

Értékmeghatározás szempontjából a füvekre és levelekre is vonatkozik a gyűjtés idejének szakszerű megállapítása, mert itt sem lehet közömbös a drog hatóanyag-, illetve alkaloida tartalma.

A begyűjtés száraz időben, a rátapadt harmat felszikkadása után, alkalmas szerszámmal (sarlóval) történik. A beteg szár- és hajtásképleteket, leveleket, az esetleg rátapadt idegen anyagot, piszkot már ilyenkor, begyűjtés közben kell a fűről vagy levélről eltávolítani. 

Az így tisztán, nagy kosarakba vagy zsákokba lazán elhelyezett füveket, leveleket - az egynapi gyűjtés eredményét - nyomban a hazaszállítás után vékony rétegben szárításra kell kiteregetni az előre elrendezett és megtisztított alkalmas helyen, mert különben a zsákokba esetleg begyömöszölt, a kosarakba betaposott friss áru még gyors szárítással sem menthető meg, amennyiben megfeketedik és így értéktelen lesz.

A növénynek hozzáértő szárítással eredeti színét kell megtartani, ezt pedig csak úgy érjük el, ha az aznapi gyűjtést kiteregetjük és a vékony rétegben kitett árut gyakran-az első napokban legalább kétszer megforgatjuk.

A füveket és leveleket mesterségesen is száríthatjuk. Kivételt képeznek az illóolajat tartalmazó füvek és levelek, melyek még 40-50°C meleget sem tűrnek el anélkül, hogy értékük, tartalmuk ne szenvedne.

A virágok igénylik a legnagyobb gondosságot és szeretetet. A virágokat teljesen kifejlődött állapotukban gyűjtők vagy a kehellyel alig 1 cm szárral együtt (kamilla), vagy csak a kinyílt virágot (verbascum), vagy csak a sziromleveleket (papav. rhoeados).

A virágok begyűjtéséhez, - ott különösen, ahol nagy mennyiségről van szó, - alkalmas szerszámot virágszedő fésűket alkalmaznak, melyek nem tépik, hanem lemetszik a virágfejeket, esetleg kis szárral együtt.

A kamilla gyűjtésénél különösen alkalmazásban vannak ezek a fésűk, melyeket a gyűjtők saját ízlésük és találékonyságuk szerint szerkesztenek. A fésűknél az a fontos kellék, hogy a virágot vágva szedje le a fésűk fogai közé elhelyezett éles bádog vagy vaslemez. Más virágot általában kézzel csipegetünk le vagy kis késsel szedünk.

A leszedett, begyűjtött virágokat nagy kosarakba, vagy zsákokba lazán elhelyezzük és azon vagyunk, hogy minél előbb alkalmas helyen szárításra tegyük ki. A kelleténél tovább összeöntve a virág nem maradhat, mert befülled, megbarnul, illatát veszti és ezen fogyatékosságon segíteni nem lehet.

A szárítást elsősorban lazán kiteregetve, szellős padláson vagy naptól védett helyen végezzük. A virágokat mesterségesen szárítani nem igen lehet, illetve szabad, mert e szárítás olaj tartalmuk rovásár megy; ott azonban, ahol a drog szempontjából nem elsőrendű kérdés a virág illóolaj tartalmának a teljessége, a mesterséges szárítással szemre igen tetszetős árut lehet produkálni, arról nem is szólva, hogy egy fél nap alatt elvégezhető az a munka, ami egyébként 2-3 hétig is eltart.

A legtökéletesebb szárítási eljárásnak a szellős padláson véghezvitt, rámán, kereten történű szárítás bizonyult. (A keret egy vászonnal, zsákszövettel vagy átlyukasztgatott keményebb papírral beborított faléc-ráma.) Szárításra kitett virágokat - legfőképpen az első napokban - meg kell forgatni, míg a szárítás utolsó stádiumában a virágokat nem szabad megbolygatni.

A virág a szárítás után érzékeny a nedvességgel szemben; azért, ha olyan helyen tartjuk el, ahol a levegőbeli nedvesség éri, különösen egy némelyik virág, könnyen megbarnul, ami az érték rovására megy.

A száraz virágot megrostáljuk,megtisztítjuk az idegen anyagoktól és zsákba tesszük (hársfa). Ha különös gondossággal akarunk eljárni, úgy a száraz virágot bőven papírral bélelt ládákba helyezzük el; de ládákban tartjuk mindazokat a virágzatokat, amelyek könnyen elporladnak (kamilla).

Azokat a virágokat pedig, melyek erősen nedvszívók és a nedvességre különösen érzékenyek és amelyek a színüket vesztik (ökörfarkkóró), oltatlan mésszel bélelt ládába, vagy zacskóba elhelyezve, mésszel bélelt bádog dobozban, üvegedényben tartjuk el.

Egy némelyik virágzat virágpora (kamilla) szintén értékes, úgyszintén értékesíthető a kamillának rostán visszamaradt száraz virágzata (fürdő-kamilla). A csomagolásnál arra ügyeljünk, hogy lazán legyen a virág elhelyezve. Szellős helyen tartsuk a kész árut.

Amikor a gyűjtő árujával elkészült, keresse fel összeköttetését és egy nagyobb átlag minta bemutatásával igyekezzék áruját elhelyezni.

Az áru zsákban, ládában vagy a vevő különös kívánságára préselt bálákban lesz szállítva.

Az elmondottak csak nagy általánosságban ismereteik a gyűjtésnél figyelmet érdemlő körülményeket; amennyiben a gyakorlat életrevaló irányítást és szabályt, követendő szokást állapít meg, úgy a szabálytól eltérő, de célirányos eljárást saját maga is meghonosíthat a gyűjtő.