Különféle fájásokat, megbetegedéseket megelőzendő, ajánlatos reggel is, este is egy fél kávéskanál svédkeserűt, némi vízzel vagy teával hígítva bevenni.
A svédkeserű valóságos csodaszer, olyan egészségvédő készítmény, amely nem hiányozhat a házipatikából.
Receptjét a neves svéd orvos, Dr. Samst állította össze. Családjának minden tagja - a szernek köszönhetően - magas kort ért meg.
Összetétele:
10 g áloé, 10 g angyalgyökér, 5 g bábakalács, 10 g manna, 5 g mirha, 10 g növényi kámfor, 10 g rebarbaragyökér, 0,2 g sáfrány, 10 g szennalevél, 10 g velencei terjék és 10 g citvorgyökér.
Mindezeket egy üvegbe tesszük, s az egészet felöntjük 1,5 liter 38-40 fokos gabona- vagy gyümölcspálinkával. Legalább két hétig maradjon a keverék meleg helyiségben, naponta jól rázzuk fel.
A felhasználáshoz kisebb mennyiséget szűrjünk le belőle megfelelő edénybe, s tartsuk hidegen. A svédkeserű hatása az állásidővel együtt nő.
Úgy hiszem, a recept eredetileg Paracelsustól származik, aki híres elixírjével annyi súlyos beteget gyógyított meg.
Tavaszi tea - Vértisztító hatásánál fogva javasolok egy hosszabb tavaszi időszakra beiktatható kúrát. A tavaszi tea addig készítendő, amíg a hozzá szükséges növények frissen szedhetők.
Keverjünk össze
15 g csalánlevelet, 50 g zsenge bodzabimbóval, 15 g pitypang gyökérrel, 50 g kankalinvirággal. Egy csészéhez egy tetézett kávéskanál keveréket számítva forrázzuk le, hagyjuk 3 percig állni, majd szűrjük le és kortyonként napi két csészényit fogyasszunk el. Kényes ínyencek némi mézzel ízesíthetik a teát.
Éves teakeverék - Amint a kikelet beköszönt, hozzáfoghatunk a gyógynövények gyűjtéséhez. A gyűjtés a martilapuval kezdődik, az ősszel szedendő rózsával végződik. A következő növények a leírás sorrendjében gyűjtendők. Szárítmányukból készül az a teakeverék, amelyből egy csészényi éven át fogyasztható a vacsorához. Ehhez egy tetézett kávéskanál szárítmány kell, amelyet leforrázunk, majd félperces állás után apró kortyokban isszuk meg.
Sorrend:martilapuvirág, martilapulevél, kankalinvirág, ibolyalevél- és virág, tüdőfűlevél, madársóskavirág, repkényvirág (csak fűszerként), csalánhajtás, palástfűlevél- és virág, veromika levél-, virág-, szár, szamócalevél, szederhajtás, málnahajtás, bodzabimbó- és virág, százszorszép, hársvirág (lehetőleg napsütésben szedve), kamilla (ugyancsak napsütésben szedve), réti legyezőfű-, virág, körömvirág, szagos müge levél-, virág-, szár, borsmentalevél-, virág-, szár, cickafark (lehetőleg napsütésben szedve), majd körülbelül fele mennyiségben a többi: ökörfarkkóró virág (lehetőleg napsütésben szedve), orbáncfűvirág (szintén napsütésben szedve), majoranna levél, füzike levele, virága, szára, fenyőhajtáscsúcs, galajlevél-, virág-, szár, mindenféle színű rózsaszirom (feltéve, hogy a rózsa nem részesült vegyszerezésben).
