Csökkenti a vérnyomást, serkenti az emésztést.
Ugyancsak segítséget nyújt gyomor- és bélproblémák, valamint megfázásos megbetegedések esetén. Átható illata miatt a fokhagyma nem igazán kedvelt, ugyanis az ember minden pórusából kellemetlen fokhagymaszag párologhat még fogyasztása után egy nappal is. Semlegesíthetjük a szagát, ha fogyasztása után petrezselyemlevelet rágunk.
TELEPÍTÉS/TALAJ
- Sok fényt és meleget igényel. Termesszük védett helyen.
- Humuszos alaposan, de nem frissen trágyázott talajt igényel.
- Csőszerű virágszára virágzás idején eléri az 1 métert.
Az ókorban tilos volt belépniük a szentélyekbe azoknak a hívőknek, akik előzőleg fokhagymát ettek.
A középkorban a fokhagyma a hiedelem szerint védelmet nyújtott a boszorkányok és a rossz szellemek ellen. A népi babona úgy tartotta, hogy vámpírűzéshez is a fokhagyma a legjobb eszköz.
Jellemzők: A fokhagyma az amarilliszfélék családjába tartozik. Kerekded főhagymát fejleszt, amely körül számos gerezd, vagyis oldalhagyma csoportosul. A fokhagymafejet borító héj a fehér és a lila különböző árnyalatait veszi fel. A főhagymából fejlődik ki az akár 1 méteres magasságot is elérő virágszár, amelynek csúcsán július-augusztusban gömb alakú virágzat képződik.
GONDOZÁS - A fokhagyma meglehetősen igénytelen növény, ráadásul szinte egyáltalán nem fenyegetik betegségek vagy kártevők. Tartósabb szárazság idején, nyáron öntözni kell, hogy a gerezdek megfelelőképpen növekedhessenek.
BETAKARÍTÁS ÉS TÁROLÁS - A fokhagymát szeptemberben érdemes betakarítani, amikor a levelei sárgulni kezdenek. Előbb kikapáljuk, majd a zöldségágyáson napos időben néhány napig száradni hagyjuk. Ezután csokorba kötjük, vagy mutatós fonatokat készítünk belőle, és felfüggesztve tároljuk száraz, jól szellőző, fagymentes helyen.
FELHASZNÁLÁS - A fokhagymát fűszer gyanánt nyersen vagy főtt ételekhez - levesek, mártások vagy húsos ételek készítéséhez - használják. a mediterrán és a balkáni konyha számos fogásának kölcsönöz jellegzetes aromát. A fokhagymát pácolhatjuk (marinálhatjuk), vagy tehetjük ecetbe, olajba is, amitől a folyadék erőteljes zamattal gazdagodik. Gyógyászati célokra mindenekelőtt belsőleg alkalmazzák, ritkábban külsőleg is. Belsőleg történő alkalmazását javasolják magas vérnyomás, érelmeszesedés és emésztőrendszeri panaszok esetén.
ÉRDEMES TUDNI - A növény szaporításához felhasználhatók a virág borítólevelén belül képződő, frissen kihajtott hagymácskák. Betakarításra kész, érett fokhagymafejek azonban csak a termesztés második évében fejlődnek ki.
HOGYAN TERMESSZÜK? - A fokhagyma a meleg éghajlatot kedveli, de nálunk is jól fejlődik. Próbáljuk ki a francia vagy a spanyol fokhagymát, amelyből hűvösebb éghajlatunkon is erős növény fejlődik, jókora gerezdekkel. Vegyes-kultúrás termesztés esetén ne neveljük káposztafélék vagy hüvelyesek (bab vagy borsó) közelében. Érdemes azonban sárgarépa közé ültetni, mivel elriasztja annak kártevőit. A fokhagyma közelségét jól tűri az uborka, a burgonya, a fejes saláta és a spenót.
SZABADFÖLDI TERMESZTÉS - Márciusban vagy áprilisban készítsük elő a zöldségágyást. Ássuk fel és egyengessük el a talajt. Készítsünk barázdákat egymástól 15-20 cm távolságban.
Dugjunk egy-egy gerezdet hegyével felfelé a barázdákba, 3-5 cm mélységbe. A gerezdek között hagyjunk 10-12 cm távolságot.
A növény gyorsan kihajt. szárazság idején öntözzük rendszeresen, hogy a hagymák megfelelően fejlődjenek és beérjenek. Növekedését felgyorsíthatjuk, ha műanyag borítást helyezünk a növény fölé. Betakarításra legkorábban nyár végén kerülhet sor.
Melegebb klímájú régiókban ősszel is ültethetünk fokhagymát, ebben az esetben tavasszal szedhetjük fel.
SZAPORÍTÁS - Nem biztos, hogy minden kertészeti boltban beszerezhető fokhagymamag vagy dughagyma. Ezért, ha sikerül olyan fajtát találnunk, amelyik jól fejlődik a kertünkben, érdemes belőle félretenni minden betakarítás után a következő évi szaporításhoz elegendő mennyiséget.
A fokhagyma gyógyhatásairól itt olvashatsz>>>