Rokonát, a termetes medvetalpat parkokban is szívesen ültetik. Kedvelik az űde, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajt.
Hatóanyagai a vérnyomást csökkentik, az anyagcserét élénkítik.
Zsenge korában közvetlen fogyasztásra is alkalmas.
Allergiára hajlamos egyéneken - főleg erős napsugárzás hatására - a medvetalp furokumarin-tartalma kiütéseket idézhet elő.
GYŰJTÉS
A bimbókat és a zsenge leveleket áprilistól - októberig szedhetjük.
Zúzódás
A medvetalp frissen szedett leveleit megmossuk és a gyúródeszkán sodrófával szétmorzsoljuk. A pépet fölkenjük a zúzódott felületre és lekötjük kendővel. Borogatásra természetesen alkalmas a medvetalp megmosott levele egészben is.
Ez a medvetalp faj nem azonos a Kaukázusi medvetalppal (Heracleum mantegazzianum), amelynek érintése is bőrgyulladást okoz!
A kaukázusi medvetalp nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetű, és jóval kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra. Az angyalgyökértől és a podagrafűtől azonban azok elkülönülő levelei alapján könnyű megkülönböztetni. Ahol elterjedt, ott gyakran előfordul, hogy néhány jóindulatú laikus rohamot indít a betolakodó ellen, és ennek során szinte minden ernyős virágzatú növényt lekaszabolnak.
 |
| a kaukázusi medvetalp jellegzetes levele amely mérgező |
 |
| ez pedig a közönséges medvetalp, amely Európában honos |
