Dr. Varro Tyler például ezt írja a zsályáról:
„Az ember által ismert valamennyi betegség gyógyítható a zsályával... csak elegendő növénygyógyászt kell megkérdeznünk.".
S bár valójában a növény nem gyógyít ki minden nyavalyából, a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy izzadásgátlóként, tartósítóként, sebek kezelésére és emésztés serkentőként egyaránt hatásos.



FELHASZNÁLT RÉSZEI

A leveleit hasznosítják, amelyeket nyáron vagy ősszel virágzás előtt gyűjtenek be, fellógatják, vagy gyékényre helyezik, és fénytől védett helyen szárítják. A zsályát forrázatként és főzetként, folyékony és száraz kivonatban, vagy tinktúraként használják.

Az ókori görögök és rómaiak a zsályát - a rozmaringhoz hasonlóan - kezdetben húsok tartósítására használták, de hamarosan a gyógyászatban is igen rangos helyet szerzett.
A római természet vizsgáló, Plinius például kígyóharapás, epilepszia, bélférgek, mellkasi bántalmak ellen és a menstruáció serkentésére egyaránt javasolta.
A görög orvos, Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a gyógynövény leveleit sebek kezelésére is ajánlotta.
A X. század körül az arab orvosok úgy vélték, a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghosszabbítható.

A franciák a növényt a toute bonne, „minden jó" névvel illették, és nekik is megvan a maguk rigmusa rá:
„ A zsálya az idegek írja, ható ereje által / a szélütés gyógyul, s a láz tovaszárnyal."
Talán a fenti versike is közrejátszott abban, hogy Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertekben zsályát is termesszenek.

HATÓANYAGA

A zsálya levelei flavonoidokat (1-3%), triterpéneket, abietán típusú diterpéneket (karnozol, rozmanol), fenolsavakat (rozmaringsavat) és illóolajokat tartamaznak; ez utóbbi fő komponensei a cineol, a kámfor, a béta-tujon, a borneol és a pinén. Az orvosi és a muskotályzsályával ellentétben, a hasonló tulajdonságú levendulalevelű zsálya (S. lavandulifolia) illóolaja nem tartalaz ketonokat.

Bár a toute bonne név némileg túlzónak tűnik, a zsálya a növényi gyógyászatban is értékes illóolajat tartalmaz. Az olaj egyik különleges tulajdonsága, amely a gyógynövények között is egyedülálló, hogy csökkenti az izzadást. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a zsálya az izzadékonyságot akár 50 %-ban is visszaszoríthatja, a legerősebb hatását fogyasztása után 2 órával fejti ki. Ez egyben azt is megmagyarázza, miért lehetett a növényt az erőteljes izzadással járó láz csökkentésére, illetve az anyatej elapasztására alkalmazni.

A zsályáról a laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy számos fertőzést okozó baktérium ellen hatásos - ami a növény évszázados sebgyógyító használatára magyarázattal szolgál. A mai orvosok - Dioszkoridésszel ellentétben - nem javasolják, hogy a sebeket zsályalevelekkel borítsuk, a leveleket kisebb vágott sebekre morzsolhatjuk addig, amíg olyan helyre nem érünk, ahol a sebet kimoshatjuk és bekötözhetjük.

A húsok részben azért romlanak meg, mert zsírtartalmuk oxidálódik s így a hús megavasodik. A rozmaringhoz hasonlóan a zsálya is erősen antioxidáns hatású anyagokat tartalmaz, amelyek lassítják a hús megromlását. A zsálya antioxidáns hatóanyagainak tartósító értéke egyes kereskedelmi tartósítószerekével vetekszik, amely igazolja hagyományos alkalmazását.

GYÓGYHATÁSA

A zsálya -flavonoid- és illóolaj-tartalmának köszönhetően - az emésztőrendszerre görcsoldó hatású. Az illóolaj baktérium- és gombaölő tulajdonságú. A benne lévő falvonoidoknak, rozmaringsavnak és diterpéneknek antioxidáns hatásuk van, ami megakadályozza a fogszuvasodás kialakulását. Régóta ismert, de máig sem pontosan tisztázott a zsálya ösztrogénszerű hatása.


Különböző tanulmányok azt mutatják, hogy a zsályaolaj serkenti a méh összehúzódásokat - a növény hagyományos menstruációt serkentő alkalmazását is alátámasztva. Áldott állapotban lévő  nők emiatt ne használják. Nők azonban a menstruáció megindítására kipróbálhatják.

A legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan a zsálya is nyugtató hatást fejthet ki a gyomor sima izmaira (emiatt görcsoldó hatást is mutat). Ez azt jelenti, hogy elődeink akkor is helyes nyomon jártak, amikor a növényt emésztést serkentőként alkalmazták.

Egy német kísérlet igazolta, hogy a zsálya főzete éhgyomorra fogyasztva csökkenti a cukor (glükóz) szintjét a vérben. A diabétesz súlyos betegség, amely szakszerű orvosi ellátást igényel. Ezért aki a gyógyterápiájában a zsályát is használni kívánja, feltétlenül egyeztesse orvosával.

A zsálya tannint tartalmaz, amelynek összehúzó tulajdonsága egyben az üszögös fájdalmak, a fogínyvérzés és a torokfájás hagyományos kezelésében gyakorolt kedvező hatását is megmagyarázza.

FELHASZNÁLÁSA
A zsálya alkalmazása emésztési zavarokra (gyomortáji felfúvódás, lassú emésztés, böfögés, bélgázképződés) ajánlott. A növény jótékonyan hat egy fertőző betegséget követő kóros lesoványodás esetén, és főleg a klimax idején jelentkező erős éjszakai izzadás megszüntetésében. Külsőleg a zsálya segít megakadályozni a fertőzést, elősegíti a hegképződést, jó hatású az afták, a fogíny- vagy mandulagyulladás esetén, továbbá visszér eredetű lábfekélyeknél.

FIGYELMEZTETÉS!

A zsályalevelek előírásszerű használata nem jár különösebb veszéllyel, illóolajának belső használata azonban tilos, mivel tujontartalma mérgezési tüneteket okozhat: ilyen a szapora szívverés, a szédülés, az epilepsziás görcsök. Ezzel szemben a muskotályzsályának, jelenleg, úgy tűnik, nincs mérgező hatása.

ALKALMAZÁSA

Emésztési zavarok, kóros lesoványodás, erős éjszakai izzadás

Teaforrázat: 20 g szárított levelet tegyen 1 liter forrásban lévő vízbe és hagyja ázni 10 percig. Napi adag: 1-2 csésze.