Clavicipitaceae család
Élősködő gomba a tömlős gombák osztályából (Ascomycetes). Elsősorban a rozs kalászain található meg, de más pázsitfűféléken, valamint egyes pálka féléken is élősködik. A gomba áttelelő része, a varjúkörömre emlékeztető szklerócium orsó alakú, egyenes vagy kissé ívelt, hossza 1-2,5 (4) cm, vastagsága 2-5 mm.
A szklerócium színe ibolyás barna vagy majdnem fekete, törésfelülete szürkésfehér, e felület közelében ibolyás árnyalattal, állománya frissen húsos, szárítás után szaruszerű, töréskor pattan.
A gazdanövény kalászáról nyáron lehullott szklerócium felületén tavasszal megjelennek a termőtestek, melyek fonalas nyelén színes, gombostűfejnyi képlet fejlődik; ennek belsejében nagyszámú peritécium van tömlőkkel, utóbbiakban pedig a mikroszkopikus méretű, fonalas aszkospórák. Ezeket a szél a rozs vagy más gazdanövény virágzó kalászaira juttatja, a magházon gombafonadék (micélium) fejlődik, mely nemezszerű bevonatot képez, édes "mézharmatot" választ ki, és rovarokat csalogat magához; a rovarok a ragadós nedvvel együtt magukkal viszik a konídiumokat is, ezáltal újabb kalászokat fertőznek meg. A szél által terjedő, spórákkal történő fertőzést elsődlegesnek, a rovarok biztosította, konídiumok általit pedig másodlagos fertőzésnek nevezzük. A megfertőzött virágokból nem fejlődik szemtermés, hanem szklerócium. Az anyarozs a hűvösebb, nedvesebb vidékeket kedveli.
Hatóanyagai és felhasználása
Az anyarozs szkleróciumát (Secale comuturrí) elsősorban mesterségesen fertőzött rozstáblákról nyerik. A szkleróciumok legfeljebb egy évig tárolhatók.
Négyféle anyagnak van gyakorlati jelentősége:
A zsíros olaj (20-30%) könnyen avasodik, nehezíti a tárolást, ezért legföljebb egy évig tartható el ép szkleróciumok esetében. Aprításuk közvetlenül a felhasználás előtt történjék, ekkor zsírtalanítják.
Jellemző festékanyagaik alapján azonosítható a szkleróciumok jelenléte lisztben.
Biogén aminjai és egyéb, nitrogéntartalmú vegyületei is rendelkeznek kisebb-nagyobb hatással, ezzel magyarázható, hogy az alkaloidmentes szkleróciumok használatakor is értek el eredményeket.
Tulajdonképpeni hatóanyagai jellemző indolvázas, lizergsavat tartalmazó alkaloidok (legalább 0,3%), ezek közül a következő hat a legfontosabb: az ergometrin, az ergotamin és ergozin, az ergokornin, ergokrisztin és ergokriptin (utóbbi három gyűjtőneve: ergotoxin).
Az elsőként említett alkaloid a lizergsavnak egyetlen aminoalkohollal (aminopropanollal) alkotott vegyülete, a többi szerkezetében viszont a lizergsavhoz kapcsolt aminosavak találhatók (Oligopeptid alkaloidok).
Valamennyi hatásos alkaloid optikailag aktív, balra forgató; optikai és biológiai aktivitásukat csak enyhén savas közegben, karbonsavak jelenlétében őrzik meg, oldott állapotban azonban csak korlátozott ideig; lúgos közegben jobbra forgató izomerekké alakulnak át, melyek gyógyászati szempontból értéktelenek.
Az anyarozs-alkaloidok erős, méhre ható (uterotonikus) szerek. A vízben alig oldódó ergotamin és ergotoxin a méh izomzatának ismétlődő, majd tartós összehúzódását váltják ki, ennek révén összenyomják az ereket, a méh-vérzést szüntetik (nem befolyásolják a keringő vér alvadékonyságát). Ugyanakkor kifejezett környéki érszűkítő hatással is rendelkeznek, ezért ellenjavalltak a magas vérnyomásos betegeknél. Méhre gyakorolt összehúzó hatású (uterotonikus) gyógyszerként ma alig használtak. Szimpatolitikus hatásúak (bénítják az adrenerg végkészülékeket: alfa-adrenoceptor-blokkolók, ún. alfa-blokkolók).
Az ergotamint koffeinnel társítják migrénes fejfájás csillapítására, inkább a rohamok megelőzésére. Az ergotamint a nadragulya (Atropa belladonná) alkaloidjaival együtt adagolva olyan gyári gyógyszerek birtokába jutnak, melyeket neuraszténiás betegek kezelésére rendelnek; a szimpatolitikus anyarozs-alkaloidok és a paraszim-patolitikus atropin a vegetatív idegrendszeri kilengéseket csökkentik, mindkét irányban.
Az összkivonatból (Extractum Secalis cornuti fluidurn) méhvérzés-ben naponta 2-3-szor 20-30 cseppet adagolnak. A hatás elérésére az összkivonatokat általában túladagolják s ezért, valamint az elhúzódó használat miatt, káros mellékhatások léphetnek fel. A túladagolás első tünetei közé tartozik a hangyamászásszerű érzés az ujjakban, a végtagok zsibbadása, szomjúságérzet; veszélyes lehet a vérnyomás fokozatos növekedése. Ma az egységes hatóanyagot tartalmazó, pontosan adagolható, megbízhatóbb gyógyszereket részesítik előnyben.
A vízben jobban oldódó ergometrin (hasonnevei: ergonovin, ergobazin) alig hat az ütőérrendszerre, de kifejezett méhösszehúzódást kiváltó (oxytocikus, ill. uterotonikus) hatással rendelkezik. A szülészetben használják metilszármazékát is, mely gyorsabban hat. Fő javallata a szülés utáni vérzés (haemorrhagia post partum) és más jellegű méhvérzések (metrorrhagia). Gyakorlatilag nem rendelkezik az erekre gyakorolt hatással. Ezért az egyes alkaloidok egymással nem helyettesíthetők.
Az ergotoxin dihidrogénezése (részleges telítése) által megváltozik az erekre gyakorolt hatása, értágító gyógyszerek előállítására alkalmas; a dihidroergotoxin-tartalmú készítmények fokozzák a működő szervek vérellátását, főleg idősebb korban az agyi vérkeringés javítására rendelik, a vérnyomást alig befolyásolják (csökkentik). Ezzel szemben a dihidroergotamint elsősorban az alacsony vérnyomású betegek kezelésére használják (antihypotensiv gyógyszerként), emellett a migrénes fejfájás megelőzésére és a visszerek tónusának fokozására (venotonicum) is alkalmasak az e vegyületet tartalmazó gyógyszerek. A dihidrogénezett ergotoxin és ergotamin a szokásos adagokban nem uterotonikus hatásúak. Mindkét típusú készítmény vizes oldatban is jól tárolható.
Az ergokriptin félszintézissel előállított egyik származéka az alfa-brom-kriptin, dopaminerg hatása áll előtérben. Két, egymástól eltérő javallattal használják: a prolaktinszint csökkentésére és ezáltal a tejelválasztás (lactatio) felfüggesztésére, tejcsorgásban (galactorrhoea), havivérzés prolaktin okozta kimaradásakor (amenorrhoea) és a prolaktin szintre visszavezethető meddőségben (sterilitás). A második javallat a Parkinson-kór (az előbbiekhez viszonyítva nagyobb adagban). Az anyarozsból előállítanak egy rendkívül veszélyes kábítószert, az LSD-t (lizerg-sav dietil-amid), melynek érzékcsalódást okozó (hallucinogén) hatása igen kifejezett. Előállítása, forgalmazása, használata az egész világon tilos.
Termesztése
A rozstáblákból elenyésző mennyiségű anyarozs-szklerócium gyűjthető össze, ezért külön e célra létesített rozsvetésen termesztik. Kiinduló-anyagként nemcsak sok hatóanyagot, hanem főleg bizonyos alkaloidokat tartalmazó fajtákat használnak.
Legmegfelelőbbek azok a vidékek, ahol az évi csapadék mennyisége 600 mm feletti, a levegő nedvességtartalma 60-90%-os, a májusi, júniusi napi átlagos hőmérséklet 14-16 °C.
A rozsot 140-160 cm-es sávokban vetik, 12 cm széles sorközökre. A sávok között 50-60 cm széles ösvényeket kell hagyni. Amikor a kalászok negyedrésze láthatóvá válik, megkezdhető a befertőzés konídiumszuszpenzió-val, melyet a kalászokba mechanikus úton juttatnak be, a reggeli órákban vagy este. A "mézharmat" 6-12 nap múlva jelenik meg, a mesterséges fertőzéstől számított első hónap végén a kalászokon már láthatók a szkleróciumok. A legelsőnek fejlődött, legnagyobb, legértékesebb szkleróciumok könnyen kihullanak a kalászból. Az évi hozam kb. 200 kg/ha. A szkleróciumokat gyűjtés után kb. 0,5 cm-es rétegben szétterítve árnyékban szárítják, míg nedvességtartalmuk le nem csökken 7-8%-ra; a nagyobb nedvességtartalmúak hatóanyagai tárolás közben felbomlanak, a kisebb nedvességtartalmú szkleróciumok pedig nem használhatók fel oltófolyadék nyerésére. Jól szellőzött, sötét helyiségben kell tárolni, feltüntetve, hogy mérgező.
A betakarított rozsszemek nem használhatók fel háziállatok táplálására. Nemcsak a rozson élősködő (parazita) gomba szkleróciuma képez ipari nyersanyagot, hanem a mesterséges táptalajban nevelt gombafonadék anyagcseretermékei is (szaprofitakultúrák). Tíznaponként kb. 5 mg/ml alkaloid vonható ki a gombafonalakból. Az alkaloidok nyerésére a biotechnológiában főleg a Claviceps paspali Stevens et Hall. nevű fajt használják.
anyarozs részei |
anyarozs kicsírázva |