Lavandula angustifolia
Bizonyítottan csökkenti a bélrendszerben bekövetkező, túlzott mértékű erjedést.
A levendula az árvacsalánfélékhez tartozó évelő növény, amelynek kékeslila apró virágai kellemes illatot árasztanak. Őshazája a napsütötte dél-Európa, ahol ipari mennyiségben és kiskerti körülmények között egyaránt termesztik. A levendulát korábban mindössze fürdővíz illatosításához használták.
A 11. században szerzetesek révén került át az Alpok túlsó oldalára, így északon is elterjedhetett. A 16. században már Angliában is termesztették, ahol akkoriban hatalmas kiterjedésű levendulamezőkről gyűjtötték be az illatszerek és parfümök alapanyagát. A növény virága és levele nyugtató és görcsoldó, valamint szélhajtó hatású illóolajat tartalmaz. Depresszió esetén a levendula javítja a hangulatot. Fertőtlenítő tulajdonsága a szájüreg és a torok gyulladásainak kezelésénél hasznosítható.
TALAJ/TERMESZTÉS
Napsütötte, meleg helyen fejlődik.
Félcserjeként a száraz, mészköves talajt kedveli.
Elhelyezéstől fügően 30-80 cm magasra nő.
VII,VIII, IX
Levele egész évben szedhető. Virágát júliusban és augusztusban gyűjtik be, nem sokkal a virágnyílás előtt.
A Népszokás szerint a Szent Iván-éjen szedett levendulát varázserejű növénynek tekintették. Egyes dél-európai régiókban még ma is hatásos szernek tartják szemmel verés ellen, illatos virága az egyik növényi Szűz Mária-szimbólum.
Jellemzők: a levendula évelő cserjeféle, erősen fejlett karógyökérrel. Ezüstszürke, molyhos leveleinek széle hátrahajló. Kékeslila virágai a hosszú szár tetején virágzatba rendeződnek. A levendulamag leginkább egy hosszúkás, csillogó dióbélre emlékeztet.
GONDOZÁS

GYŰJTÉS ÉS FELDOLGOZÁS
A friss levelek egész évben szedhetők. Gyógyászati célból történő hasznosításra és szárításhoz közvetlenül virágzás előtt metszik le a hajtások végét, ezeket csokrokba kötik, majd szellős, de elsötétített helyen felakasztják. A szárított virágokat és leveleket elkülönítve, gondosan lezárva tároljuk.
FELHASZNÁLÁS
A friss leveleket saláták fűszerezésére használhatjuk. A levendulavirágból szirup készül, amely kiválóan kiegészíti az édes fogásokat. A szájüreg és a torok levendulaolajos oldattal való öblögetése csillapítja a gyulladást. Az illóolajjal azonban óvatosan kell bánni, mivel túladagolása gyomorirritációt okozhat. A levendulát külsőleg gyakran használják lazító hatású, elalvást könnyítő fürdő készítéséhez. A levendulatinktúra izomgörcs és fejfájás helyi kezelésére alkalmazható. A virágokból készített tea enyhíti a gyomorporoblémákat és az émelygést, vlamint a depresszió tüneteit.
HOGYAN TERMESSZÜK?
Levendulapalántát és kifejlett, virágzó cserepes növényt kertészeti szaküzletben vehetünk. Napsütötte erkélyen kitűnően fejlődik. Nyáron cserépbe vagy virágládába kell átültetni. A levendulát télen világos ablak közelébe ajánlott tenni. A növény magról is könnyen szaporítható otthoni körülmények között. A kertészeti üzletekben beszerezhetünk gyorsan csírázó magokat, amelyeket a lehető legrövidebb időn belül felhasználunk. A keményebb héjú levendulamagok nem minden esetben kelnek ki. A fagyálló változatokat növemberben vethetjük, közvetlenül a talajba.
TERMESZTÉS
1. Februárban a magokat nagy edénybe szórjuk a vetőfölddel együtt. A tetejére vékony rétegben földet terítünk, amit enyhén lenyomkodunk. A csírázásig - amihez 2-3 hétre van szükség, kb. 20°C-os hőmérsékleten biztosítunk egyenletes páratartalmat.
2. A növényt a csírázást követően hűvös helyre (kb. 10°C) állítjuk. A megfelelő fejlődéshez sok fényre van szüksége.
3. Amikor a növény eléri a 3-5 cm-es magaságot, ültesük át kisebb cserébe. A palántákat májustól júniusig ültetjük ki egymástól 30-40 cm távolságra az előkészített virágládákba vagy a kertbe. Az első évben félig visszametsszük, hogy szép bokorrá fejlődjenek.
SZAPORÍTÁS

ÉRDEMES TUDNI
A levendulát virágzás után metsszük vissza, hogy sűrű, tömött bokrokat kapjunk. Rendszeres visszametszéssel meghosszabbíthatjuk az élettartamát.
![]() |
balatonriviera.hu |