A hagyma több mint ötezer éve ismert, termesztett és fogyasztott növénye az emberiségnek.
Az első feljegyzések a közel- és Távol-Keletről erednek, ahol a hagyma használata élelmiszerként, vallási célokra, valamint gyógyszerként széles körben elterjedt.

Nagyon sok típusa vált ismertté, de alapvetően három hagymafélét különböztetnek meg az ősi feljegyzések: a közönséges hagymát, amelyet mi vöröshagymaként ismerünk, a fokhagymát, valamint a póréhagymát.

Carl von Linné (svéd természettudós, orvos, botanikus) által Allium cepa névre keresztelt (Alliaceae, hagymafélék családja) vöröshagyma, gyöngyhagyma, mogyoró hagyma, újhagyma, olasz lilahagyma, nagy lilahagyma mind egyetlen fajba tartozik.


Élelmiszerként az egész világon elerjed. Meghatározó szerepet játszott az ősi indiai és az egyiptomi kultúrában, Kínában, valamint a Hellén és Római Birodalomban is.

A lilahagyma igazi C-vitamin bomba, jelentős mennyiségű B-vitamint  tartalmaz.
A hagymafélék energiaértéke csekély, főleg az ízéért használjuk. Európa legnagyobb hagymatermelője Spanyolország.

A lilahagyma szépít. Ígéretesek azok a kutatási eredmények, melyek a növényben található kvercetin  nevű antioxidáns jótékony hatásairól tanúskodnak.
A vegyület segíti megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Bár ez a hasznos anyag más növényeken is megtalálható- például a bodzában vagy a hársfavirágban-, a lilahagymából szívódik fel a legkönnyebben.
Emellett egy másik igen fontos vegyület, az orotsav biztos forrásaként is tekinthetünk a lilahagymára. Bár sok növényi és állati eredetű élelmiszerben megtalálható, a hagymás zöldségek tartalmazzák a legnagyobb koncentrációban.
A vegyület legelőnyösebb tulajdonsága, hogy segíti a máj sejtjeit a szervezet méregtelenítésében. Ennek köszönhetően pedig növeli a szervezet fizikai erőnlétét és széppé teszi a bőrt, hiszen megakadályozza a pattanások kialakulását.

Forrás: balintcseppek.hu