 | ||||||||
Egyéb elnevezései:Fácsinka, márciusi ibolya, tavaszi ibolya, mezei viola, gyöngevirág
Német elnevezése: Veilchen, Wohlriechendes Veilchen, Märzveilchen, Veiglein.
FELHASZNÁLT RÉSZEI - A teljes növényt (főként a virágokat, leveleket és a gyökértörzset, valamint a gyökereket) hasznosítják. A gyökértörzset augusztus-szeptemberben gyűjtik, míg a leveleket és a virágokat tavasszal. Az illatos ibolyát forrázatként, tinktúra vagy virágszirup készítésére használják fel.
Az ipecacuanha gyökerét teljes mértékben pótolja; éppen úgy alkalmazható mint köptető, amikor erős elnyálkásodással, hörghuruttal állunk szemben. Nyugtató is. Vizelési inger, láz gyógyszere és amellett vértisztító.
HATÓANYAGA - Az illatos ibolya föld feletti részei illóolajat tartalmaznak, amely metil-szalicilátban, szaponinokban és nyálkaanyagokban gazdag. A növényben csersavak, flavonoidok, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolaj, valamint aszkorbinsav is található.
Az illatos ibolya virága nyomokban szalicilsavat tartalmaz.
Pakisztánban egy etnofarmakológiai küldöttség a vadon termő növények tanulmányozása közben azt vizsgálta, hogy bizonyos vadon termő virágoknak van-e lázcsillapító hatásuk. E virágok között szerepelt az illatos ibolya is, amelynek hatása az aszpirinnel való összehasonlításkor sikeresnek bizonyult.
GYÓGYHATÁSA - A hagyományos gyógyászatban a légúti betegségek kezelésére és a bélgyulladás enyhítésére használják. Köptető hatású. Légcső- és hörghurutban, különösen idült, elhúzódó estekben alkalmazzák. Számos tanulmány igazolta nyákoldó és bőrnedvesítő hatását.
FELHASZNÁLÁSA - Az illatos ibolya belsőleg a légutak hurutos megbetegedésére (pl. hörghurut) ajánlott, mivel csillapítja a köhögést, és nyákoldó hatásának köszönhetően köptető hatású.
Külső használatnál bizonyos bőrbetegségek - például repedezett bőr vagy kirepedezett emlő - esetén használják.
A fűből készült tinktúra reumánál, köszvénynél, daganatnál és izombénulásnál külsőleg kitűnően bevált bedörzsölőszer. A friss elzúzott levél migrént, fejfájást mulaszt, ha azt a homlokra felkötjük; éppen így hűsíti és oszlatja a lüktető, lázas daganatot.
Újabban a fűből készült tea főzetét használják mind belsőleg, mind külsőleg rákos daganat és rákos betegségnél. Erről az a nézet, ha nem is mulasztja el a rákos elváltozásokat, feltétlen javulást idézhet elő. Tinktúrája azonkívül a torokgyulladás, mandulagyulladás kipróbált házi szere.
Szájnyálkahártyának gyulladásánál, mandulagyulladás kipróbált házi szere.
Némely vidéken egy olajjal töltött üvegbe ibolyafüvet tesznek, bedugaszolják és 30 napon át a nap melegének teszik ki; ezután megszűrik és az olajat fejfájás elmulasztására és lázas betegek bedörzsölésére használják.
Ibolyaszirup
100 g szárított virágot és 500 g cukrot keverjen el 300 g vízben.
Ibolyatinktúra
Áztassunk 250 g alkoholban 10 g ibolyafüvet, 10 g kakukkfüvet, melyet néhány napi állás után megszűrünk. A fent elmondott betegségek esetében 10-20 cseppet veszünk be 1 kockacukorral. Ha a tinktúrához 5 g babérolajat keverünk, úgy a kívánt bedörzsölő szert kapjuk.
ALKALMAZÁSA -
BELSŐLEG - Légutak hurutos megbetegedései
Teaforrázat: 1 kávéskanál szárított virágot tegyen 1 csésze forrásban lévő vízbe, és 10 percig hagyja ázni. Napi adag: 3 csésze.
Virágszirup: Naponta 2 vagy 3 alkalommal étkezéskor fogyasszunk a fent említett szirupból.
Tinktúra: 50 cseppet keverjen el 1 pohár vízben; naponta 3 alkalommal.
KÜLSŐLEG - Bőrrepedések és kirepedezett emlő
Helyileg egy 3 % illatos ibolyát tartalmazó speciális készítmény.
Ha a tünetek nem múlnak el, forduljon orvoshoz!
