Már mindenkinek voltak "csípős találkozásai" ezzel a növénnyel. De azok az anyagok, amelyeket érintkezéskor a bőrünkbe juttat - az acetilkolin és a hisztamin - a csalánt egyszersmind értékes gyógynövénnyé avatják.
Serkenti az egész szervezet anyagcseréjét, enyhítheti a legkülönbözőbb bántalmakat. Mindenekelőtt vizelethajtó. Ügyeljenek erre azok, akik reumában, hólyaghurutban, vizeletpangásban vagy húgykövektől szenvednek.
Ellenszere a hasmenésnek, enyhíti a vérzést, valamint náthás állapotban a túlzott váladék-képződést. Tisztítja a vért, s ezért különösen ajánlható tavaszi kúrára.

Csalánból már régtől fogva készítenek főzeléket, úgy mint a parajból. Leveshez is adják, mert gazdag fém (vas és magnézium) - tartalmát szervezet jól hasznosítja. Jelentős mennyiségű a C-vitamin tartalma.

Gyűjtés:
A csalánfajok mind fellelhetők a szabadban és a kertben. Begyűjtéskor húzzunk kesztyűt és a tövénél fogjuk meg a szárat. Majdnem egész éven át szedhető, mindenhol bőségesen megtalálható. A zöld részeket frissen kell felhasználni. Júniustól októberig virágzik.
Vigyázat, vegyszerrel leszórt csalánt ne gyűjtsünk!

Forrás anyag:
Varró Aladár Béla: Gyógynövények, gyógyhatásai
Maria Treben: Gyógyfüves éden